Ötödik ok - A jófejségem

Sziasztok!:)
Az ötödik rész megérkezett. :D Igen, ez megért egy mondatot. :D
A design még nincs kész, de remélhetőleg nemsoká kész lesz. :) Annyit elárulok, hogy CSS kódos az egész, és nagyon jól fog kinézni :D :) Remélem tetszeni fog, mellesleg kitettem a díjakat, amiket eddig kaptam, mindenkinek nagyon köszönöm:)♥ (Holnap linkelem is azoknak, akik kaptak :) )
PS.: A When You Left-en holnap rész! :) (Aki nem tudná, szintén 5SOS fanfic.)
x Chloe

zene

Reggel arra keltem, ahogy a nagyi lent főz, ugyanis a botmixernek elég nagy hangja van. Álmosan pislogtam közbe, majd az órára pillantva megállapítottam, hogy tíz is elmúlt. Általában nyolc-kilenc körül ébredek, úgyhogy csoda, hogy most sikerült ilyenkor, figyelembe véve az időeltolódást.
Lassan felültem, és próbáltam nem elborulni az álmosság mivégett.
A mai öltözékem egy szimpla piros pólóra esett, hozzá pedig egy kék rövid farmert választottam.
– Basszus – fogtam a fejem, mert sikeresen belefejeltem az asztalomba.
Szóval a kis balesetem után újra nekiálltam pakolni, nem is törődve a reggelivel, amit normál helyzetben követeltem volna már.
Így történt az, hogy én The Vamps-t hallgattam, miközben dalolva tettem el a mindig előbukkanó ruháim.

Délután négy fele, amikor már félálomban voltam (éljen az időeltolódás), hangos dudaszót hallottam, az ablakon kinézve láttam a tegnapi kocsit – a fajtáját meg se merem tippelni, annyit értek a kocsikhoz, mint a Kör-ös csaj a nyelvtanhoz. Mondjuk. Bááár... ki tudja.
Letrappoltam a lépcsőn, felvettem az egyik útban lévő papucsot, amiben kicsoszoghattam a beállóig.
– Köszönöm, hogy elhoztátok – motyogtam, majd Michael kivette hátulról a cuccom.
– Nincs mit – mondták egyszerre, amitől amúgy is frászt kapok. Mellesleg olyan ijesztő, amikor egy ikerpár egyszerre beszél, főleg, ha ugyanolyan ruhában vannak.
– Hát, akkor sziasztok – intettem, és besiettem, mielőtt a nagyi vagy nagyapa kitalálná, hogy hívjam be őket.
A délután folyamán a telefonom bújtam, és épp keresni akartam az egyik ismerősöm számát, amikor feltűnt egy, ami tegnapig nem szerepelt benne: Michael C.
Nagy nehezen kilogikáztam, hogy ez valószínűleg az a Michael lehet, akit ismerek, bár nem nagy ész kellett hozzá. Szóval végül őt hívtam.
– Szia Aida! - vette fel a telefont.
– Honnan van meg a számom?
– Nem nehéz kilogikázni. Nem sokan ismerik ezt a mobilom, valamiért sejtettem, hogy te leszel az – nevetett.
– Jó, lehet. Te írtad be a számod a telómba?
– Baj? - kérdezte pár másodperc szünet után.
– Nem, igazából örülök neki. Bocs, hogy milyen voltam, csak kicsit felmérgeltem magam. Meg titeket ismerlek még csak, és kéne valaki, aki majd körbevezet. A nagyival nem olyan – mosolyodtam el a végére.
– Holnap? Mondjuk...
– Persze, ha nekem nincs programod.
– Azért ajánlottam – nevetett fel. - Akkor holnap, mondjuk előttetek?
– Aha, úgy jó. Szia!
– Szia, Aida.
Edgy félmosollyal az arcomon tettem le a telefont, miközben magamat szidtam, hiszen már eldöntöttem, hogy nem is barátkozok velük, erre megkérem egyiküket, hogy kísérjen körbe a környéken. Tipikus Aida.

Az este majdnem éjfélkor aludtam el, és úgy tűnt, könnyen viselem ez a időzóna-változást.
Tíz fele keltem – ismét -, úgyhogy az „idegenvezetőm” érkezéséig többnyire olvastam. Először Jennifer E. Smith-től akartam a Vajon létezik-e szerelem első látásra? könyvét, de végül a Milyen is a boldogság? mellett döntöttem. Az elején, amikor a két főszereplő levelezett az nekem kicsit zavaros volt, de nagyjából kezdtem megérteni, hiszen majdnem száz oldalt elolvastam Michael érkezéséig, aki – mint már ki lehetett következtetni – egyedül jött.
– Szia – intettem, mert épp a zárral szerencsétlenkedtem.
– Hali. Ne segítsek?
– Nem, várj... és kész! - emeltem fel a hangom a hatás kedvéért, mire Michael elnevette magát.
– Siker?
– Totális – kuncogtam, majd ránéztem. - Minek öltöztél fel ennyire? Én így is majd megsülök!
– Mert szerinted én nem? - vont kérdőre, én pedig felnevettem. - Egyébként Luke mondta, hogy hallottad az interjút...
– Ja, vásárolni voltam a nagyival – mondtam semleges hangnemen, miközben a kulcsommal szerencsétlenkedtem.
– Izé, bocs, hogy nem is említettük, csak khm... szóval így is jó volt valaki olyannal beszélni, aki nem hírességként látott minket, hanem barmokként, akik berontanak a csajmosdóba – magyarázta, mire elnevettem magam.
– Hát igen, eléggé meglepődtem – ismertem be a nyilvánvalót.
– Sejtettem – bólintott. - Amúgy hallottál már számot tőlünk? Tuti tetszene – közölte. - Mármint... ugyanazokat a zenekarokat bírjuk, és minket is a kedvenceink inspirálnak.
– Máris tetszik! Van fülesed?
– Ez kérdés volt? - tette fel a költői kérdést, és előrántott egyet a zsebéből.
– Köszi – vettem elő a bal oldalit, és azonnal el is indult a dal. Alapvetően tetszett, jó pörgős volt, bírtam be a szöveget, a ritmust, teljesen az én stílusom.
A dal dallamára (ó, ez de hülyén hangzik!) lassan, aprókat kezdtem bólogatni, ami nálam egy fura – és ritka – jele volt annak, hogy szeretem, és tetszik is a dal. Michael látta rajtam, hogy tényleg tetszik, szóval meg is jegyezte, és felajánlott egy bandalogós pólót, tekintve a már elég nagy gyűjteményemre.
Nagyjából megmutatta a környéket, elvezetett a parkba, a régi sulijukhoz, és egy hangszerbolthoz is.
– Köszi, hogy elkísértél – mosolyogtam kedvesen, mire Michael megrántotta a vállát, jelezve, hogy nem nagy kunszt, és szívesen tette.
– Nem tesz semmit – nevetett.
– Mindegy, ezért még egyszer köszi. Rendes dolog. Egyedül nem lett volna buli, el is tévedhettem volna idétlenségemben, a nagyival meg nem poén.
– Amúgy meddig leszel itt?
– Egész ősszel, illetve a tél elejéig-közepéig – feleltem. - Évek óta nem voltam a nagyapáékkal, csak ők jöttek, és most elengedtek. De még sosem jártam itt.
– Hát, kipipálhatod a listádon.
– Ja, rögtön Ausztria alatt – kuncogtam, és elővettem a mobilom. - Michael, az bizarrnak számít, ha te hívsz? - vihogtam, majd megnyomtam a zöld gombot.
Mike (mondta, hogy hívhatom így, ahogy barátai) a zsebében tapogatózott, majd szitkozódott egyet, miszerint otthon hagyta a telefonját, bár erre magamtól is rájöttem.
A mobilba először köszöntem, de mivel nem szólalt meg senki válaszul, le akartam rakni, amikor egy eszméletlen hangos ordítás hallatszott, majd az, ahogy Calum szidja Ashton-t.
– Ez mindennapos nálatok? - kérdeztem Michael-t, aki komoran bólintott, de tudtam, hogy alig bírja visszatartani a nevetést.
– Nyomd ki – tanácsolta, amikor már csak a vitatkozást hallottuk, bár nekem fogalmam sincs miről ment.
– Oké – vontam vállat, és „teljesítettem a parancsot”.
Elindultunk hazafele (mármint hozzánk), és szintén sok mindent meséltünk, és Mike javaslatára tippeket adtam a következő hajszínéhez, ami neki a heppje. Úgy, mint nekem a szívecske jel a neten, csak három hármassal.
– Bejössz? - kérdeztem illedelmesen, amikor megálltunk a ház előtt.
– Majd máskor – legyintett. - De jegyezd meg! Ha hajat akarsz festetni, együtt megyünk!
– Mindenképp! - biztosítottam. - Egyébként nem hiszem, hogy sor kerül rá.
– Lényegtelen, attól még előfordulhat – kötekedett, én pedig megvontam a vállam.
– Hát, azt se gondoltam volna, hogy így ismerlek meg, vagy, hogy egyáltalán megismerlek – mondtam bizalmas hangon, egy cinkos mosollyal ötvözve. - Egyébként nem gáz, ha letöltök pár dalotokat? Imádok a rock-ot, és ez a függőségem most a te hibád! - mutattam rá a mutatóujjammal, összehúzott szemekkel, egy félmosollyal az arcomon.
– Nem hát. És nem para – tette fel a kezét védekezően. - Csak ne legyél olyan, mint akik a mosdóba üldöztek.
– Nem garantálom – viccelődtem. - Jó, komolyan ne gondold – vihogtam, látva az arcát. - Szia, köszi mindent!
– Hányszor köszönöd még meg?
– Ahányszor eszembe jut!

8 megjegyzés:

  1. Hááát....nem is tudom :/ Ez a rész nem annyira tetszett és van rajta pár kifogásolni valóm is...so...akkor sorolom...
    1.) Az ég világon semmi hiba nincs benn! ♥
    2.) Imádom! ♡
    3.) Mikey! ♥
    4.) SIESS A KÖVIVEL!!!! ♥♡♥♡♥
    5.) IMÁDLAK CSAJSZI!!!!!!! ♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥:33333
    ~ XoXo Alex ~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, olyan drága vagy ♥♥♥ Imádás, Alex(:♥ x

      Törlés
  2. Szia! Vár rád egy díj a blogomon. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!:) nagyon tetszik a blogod!!!♥ siess a kövi fejezettel!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!(: Nagyon szépen köszönöm, sietek(:♥ Holnap fent is lesz! x

      Törlés
  4. Szia!
    Itt a kritika! :)

    Szóval kezdjük a kinézettel. Elsőre, mikor végig lapoztam a blogot, nagyon megtetszett. Világos és harmónikus színhasználat, hozzá illő betűtípus. A fejléc is nagyon szép, bár nekem az egyes szám a 16-nál kicsit furcsa, olyan, mint egy nagy J.:) Szépen vannak elrendezve a modulok, nincsenek kint felesleges dolgok. Nem igazán tudok mit mondani, tetszik, talán azért, mert mindig is szerettem, ha egy blog világos és színes.:) Ja, még valami. Egy tipp, hogy szerintem rakhatnál be zenét, aláfestőzenének, mert én személy szerint szeretem végighallgatni őket, néha a történet közben. És át is térhetünk a sztorira. Sajnos csak az elejébe tudtam beleolvasni, de az nagyon tetszett. Nem sietted el, mert végülis egy rész kb. 1-2 órát foglal magába. Ez nagyon jó, mert az olvasó jobban átéli a történetet. Helyesírási hibákat nem igazán találtam. Azt hiszem, mindent leírtam, ami szerettem volna.
    Csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés