Tizenkettedik ok - Az interjú utáni káosz

Hey-ho! (:

Aki esetleg nem értesült volna róla, hogy miért volt szünet, az azért volt, mert eléggé megkavarodtam a történetben, nem vettem észre/figyelembe sok mindent, de így karácsonyra sikerült kijavítanom mindent, és mostantól rendszeresen jönnek a részek. :)

A design is változott, kéket még életemben nem is csináltam, remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Valamint, néhány dolog - az előre írt részekben is - már nem aktuális, úgyhogy közlöm a bennfentesekkel, rengeteg újítás volt. :D

Illetve... Ariana kezdő jelenetének ihletét az én unokahúgom adta, mert konkrétan ugyanez megtörtént, és jesszus, nagyon cuki volt! :D Én mondom, rockert nevelek Anikóból (ő az unokatesóm). :)

Jó olvasást sweetheart, holnap találkozunk!:)
Hogy miért holnap? ITT értesülhetsz mindenről ezzel kapcsolatban!

x Chloe

zene

A képernyőn az MSN villogott, ugyanis Ari éneklése közben Luke-al beszélgettem, aki most Adelaide-ben van a fiúkkal, mert koncerteznek majd este. Igen, erre is felhívta a figyelmem rendesen Regan. Jó, kevésébé szolidan közölte, hogy ne nézzem online a fellépéseket, mert ahogy ismer, féltékenységi rohamom lenne a sok „I Love Luke” táblától, vagy hasonló szövegek ordításától. Mondjuk teljesen jogosan mondta – biztos úgy lenne.

Időközben feltűnt, hogy Ari – miért is ne? - 5SOS dalt énekel, amin nem tudtam nem mosolyogni.

– Aida, hangosítasz egy kicsit?

– Megint? - kuncogtam, mire nagyokat bólogatott, szóval újra teljesítettem a kérését. - Így jó?

– Ahan – rázta a fejét, és félrevonult énekelni.

Közben kaptam három üzenetet Luke-tól, aki ugye nem tudta, hogy nekem jelenleg van egy nagyon

is sok időt igénylő unokatesóm.

Luke: Vagy?

Luke: Hahó, Aida, itt vagy?

Luke: Válaszolsz is, vagy csak jót röhögsz rajtam?

Igen, ezt elolvasva elnevettem magam.

Aida: Bocsi, Arinak hangosítottam a zenét. Taláááld ki, mit hallgatott!

Luke: Green Day?

Aida: Nem :P SLSP.

Luke: Persze, hogyne :D

Aida: De! Megvan a legfiatalabb fanotok! :D

Luke: Na, akkor bizonyísd! :D

Aida: Hogy, elárulod azt is?

Luke: Kamozunk?

Aida: Aha :)

Épphogy elküldtem, azonnal érkezett a „hívás”, amit el is fogadtam.

– Na, nézzem – mondta egyből, mire elnevettem magam.

– Ennyire érdekel? - kérdeztem kuncogva, majd odaszóltam Arinak, hogy jöjjön ide.

– Mijaz? - pislogott nagyokat, és a zsinórt piszkálta.

– Mit hallgatsz?

– Zenét – adta a frappáns választ, mire Luke elnevette magát. Ari forgolódni kezdett, mivel nem látta, hogy ki nevetett, mire a képernyőre böktem.

– Ő itt Luke, Luke, ez az eszméletlenül cukker lány pedig Ariana – vettem az ölembe Arit.

– Aida, ha hajagudtál já, nem kejjett volna oda bezárnod – mondta Ari szomorkásan.

– Nem zártam be oda – kuncogtam.

Az ölembe vettem Ari-t, és a válla mögött próbáltam „elbújni”, hogy csak az orromtól felfele látszódjon az arcom.

Ari pár perc múlva lement, mivel hívta őt az anyukája, szóval „kettesben” maradtunk Luke-al. Olyan öt percre.

A fiúk is megtalálták a módját, hogy hogyan beszélgessünk, szóval még egy fél órát társalogtunk körülbelül.

– Aida, ha gondolod meghallgathatnád, most lesz interjúnk – ajánlotta fel Michael, mire mosolyogva bólintottam, majd hozzátettem, hogy lehet, hogy belehallgatok, de Ari mellett ez képtelenség.

– Miről van szó? - kapta fel a fejét Calum, aki végig SMS-ezett.

– Az unokatesómról, Ari-ról – tájékoztattam.

– Tudod, a rocker Ari – bólogatott Luke, mire elnevettem magam.

– Egyébként kivel üzizel egyfolytában? - vontam fel a szemöldököm, ő pedig megvonta a vállát.

– Az egyik régi ismerősömmel most találkoztunk – közölte, mire egy „ahhhaaa” bólintással nyugtáztam.

– Srácok, két perc, és kezdés! - jött be egy stúdiós, mire bólintottam, majd elköszöntünk egymástól, aztán pedig kizártam a gépet.

Lementem a konyhába, ahol kereszték készülődtek, mert mittomén' hova kell menniük.

Megcsörgettem Lena-t, hogyha van kedve, aludjon nálunk, mert vigyáznom kell Ari-ra, és egyedül nem buli.

Pár percen belül meg is jött, szóval mi lehuppantunk a kanapéra, és bekapcsoltuk a tévét, Ari ölében pedig ott volt a nagy tál pop-corn. Keresztapa is leült mellénk, miközben keresztanyu csak sürgött-forgott, és szerintem nem is tudta, hogy mit akar abban a pillanatban.

– Aida, majd olyan nyolc-fele altassátok már el Ariana-t!

– Persze Linda – mosolyogtam, ő pedig besietett a szobájukba, ahol átöltözött.

Mi tovább néztük az elindított filmet, és olyan tíz perc múlva kijött Linda, aka keresztanyu, hogy indulnak, és ha baj van, szóljunk.

– Úgy lesz, sziasztok – intettem még utoljára, majd amit bezárult az ajtó, abban a pillanatban zártuk ki a filmet, és Ari pedig egy fél perces nyavajgás után átkacsolta a Minimax-ra a tévét.

– Aida, éhes vagyok sütire – hisztizett újra Ari, úgyhogy nemsokkal később a konyhában kötöttünk ki.

A felhasználható hozzávalókra tekintettel eldöntöttük, hogy muffint készítünk, szóval én nekiálltam kikeverni a tésztát, Lena pedig a cukormázzal kezdett bajlódni.

– Bakker! - kapott a fejéhez Lena. - Ari hova tűnt?

– Miért, nincs itt? - kaptam fel a fejem, és közbenéztem.

Lena kiment a nappaliba, majd egy sóhajjal közölte, hogy tévézik. Persze, mi meg csináljuk meg nélküle ami ő könyörgött ki.

Ashlyntől tanult.

– Ez azért zenére murisabb lesz – közölte Lena, majd benyomta a rádiót.

– Murisabb? Ki használ ma ilyen szót? - nevettem ki, mire kinyújtotta a nyelvét.

– Jobb szó nem jutott hirtelen az eszembe, na! - kuncogott, majd a rádióban éppen játszott Lorde dalt kezdtük énekelni.

– Aida, te is hallottad ezt? - kérdezte hirtelen Lena, mire felkaptam a fejem.

– Mit?

A rádió felé bökött, majd ezt mondta:

– Luke-éknak van most interjújuk.

– És mi a helyzet a párkapcsolatokkal? Van valamelyikőtöknek barátnője?

– Ííí – örült meg mellettem Lena, majd odamentünk a rádió mellé, csak, hogy jobban halljuk azt.

– Ashton? - kérdezte, mire ő semlegesen válaszolt. - Luke?

Lena ott pattogott mellettem, és szerintem izgatottabb volt, ami a választ illeti, mint én, ami elég fura lehet, tekintve a helyzetre, hogy ha lesz valakiről szó, akkor rólam.

– Hát... - sóhajtott fel hangosan, majd elnevette magát.

– Na, ki vele! Lányok milliói várják a választ!

Köszi interjús, kicsit sem nyugtattál meg!

– Hát van egy lány, akivel egész jól megvagyunk... mármint sok a közös bennünk, nagyon jófej, és a srácok is bírják A... mármint a lányt – javította ki gyorsan, és mintha kicsit kínosan érintené a dolog, amit mondjuk megértek. Elvégre még nem beszéltünk arról, hogy mikortól járunk „publikusan”, szóval szerintem emiatt volt olyan.

Illetve remélem.

– Csak nem megint Aleisha-val vagy együtt?

– Nem, vele már rég le van zárva a „dolog”.

– Ki a fene az az Aleisha? - kérdeztem Lena-t.

– Amennyire tudom, Youtuber. Régen Luke barátnője volt.

– Na nem mondod! - „döbbentem” meg, majd visszafordultunk a sütikhez.

Kiemntünk a nappaliba Ari-hoz, miután betettük a sütiket a sütőbe. Ari épp valami idióta gyerekcsatornát nézett, ami után kijelethetem: utálom a gyerekcsatornákat. Egy életre megutáltam őket. De nem csak én. Ha jó láttam, Lena is összeszorított fogakkal bámulta a tévét.

Kész megváltás volt számunkra, amikor jelzett a sütő, hogy kész vannak a muffinok, szóval Ari kedvére ehette őket.

Mivel sorozatnézős kedvünkben voltunk Lena-val, úgy döntöttünk, hogy belekezdünk a Pretty Little Liars-ba, hiszen már végeztünk a 10 dolog, amit utálok benned-del, és nem maradhatunk sorozat nélkül.

Éjfélig sikeresen megnéztük az első évad első tíz részét, amibő ugyebár lehetett volna több is, csak Ari egyfolytában félbeszakította ezt a folyamatot mindenféle dologgal, meg ugye el is kellett őt altatnunk. Jó, elég nagy már, el tudna ő magától is, de bebeszél magának mindenféle hülyeséget, és a fél a sötétben. Jó, kicsi, van mentsége. Nekem még az sincs.

Reggel arra keltünk (riadtunk) fel, hogy a mobilom eszméletlen hangosan kezd csörögni, amitől annyira megijedtünk, hogy azt kifejezni nem lehet.

– Kapcsold már ki! - szólt rám Lena, én pedig lehalkítottam. - Legalább megnézted, hogy ki az?

Mivel ez a fejemben sem volt korán reggel, ezért álmosan pillantottam a mobilomra, de miután megláttam, hogy ki hív, egyből egy mérföldes vigyor terült ki az arcomra.

– Ó, szóval Rómeó az... - mondta Lena, én pedig válaszreakcióként lerúgtam az ágyról.

– Szia! - vettem fel a telefont, miközben próbáltam eltüntetni a hangomban bujkáló álmosságot.

– Felkeltettelek? - kérdezte köszönés nélkül Luke. Na, ennyit arról, hogy elrejtem a fáradtságomat...

– Nem, izé, én csak...

– Szóval igen.

– Igen, de nem baj – mosolyogtam el. - Úgy is soká feküdtem le, legalább nem „csúszok”. Lena itt aludt, csőszködtünk Ari miatt – magyaráztam.

A szóban forgó Ari épp akkor jött be a szobámba, kezében magához szorítva a plüss mackóját.

– Lena, jönnél egy kicsit?

– Persze – pattant fel Lena, és megfogta Ari kezét, és kisétáltak a szobámból.

– Értem – mondta végül. - Olyan két-három óra múlva érkezünk meg, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová – közölte, és hallatszott, hogy ő ezt már magában eldöntötte. Na, nem mintha bánnám. Épp ellenkezőleg.

– Oké – feleltem a fel nem tett kérdésre. - Egyébként igen.

– Mi igen? - értetlenkedett (teljesen jogosan).

– Hallottam tegnap az interjút – egészítettem ki, mire elnevette magát.

– Gondoltam – felelte, és mintha kicsit zavarba jött volna.

– Na, teszem, biztos sok dolgotok van, én pedig megyek segíteni Lena-nak – mosolyodtam el a mondandóm végére. - Szia – mondtam, és megvártam, hogy ő is elköszönjön, majd (szerintem) egyszerre megszakítottuk a vonalat.

A szekrényem elé léptem, ahol kiválasztottam a mai szettemet, amit el is neveztem a Lena-val Vigyázunk Ari-ra-nak. Kreativitás level Aida.

Lent épp Ari szórakoztatta Lena-t, amibe én is beszálltam, tekintve, hogy nemsoká (két nap múlva) már nem is lesznek itt kereszték.

Nemsokkal később meg is jöttek a nagyiék, akik vásárolni voltak a keresztékkel. Ők átvették Ariana-t, mi pedig Lena-val szabad program után kutattunk, amiből végül is sétálás lett.

– Hozhatom a kutyám? Már egy csomó ideje nem is vittem sétálni... - mondta Lena, miközben a szőke haját piszkálta.

– Persze, engem nem zavar – közöltem kedvesen. - Egyébként milyen fajta?

– Husky. De még nagyon pici.

– Juj, azok nagyon édik!

– Tudom – nevetett fel Lena, és befordultunk az utcájukba.

Én, gondoltam, kint megvárom őt, és a kutyáját, szóval addig újrakötöttem a hajam.

Lena kihozta pórázon a kiskutyát, én pedig egy „jézusom, de aranyooos!” mondattal reagáltam rá, a kiskutya pedig odafutott hozzám, és elkezdte nyalni az arcom. Hát nem aranyos?

– Hogy hívják? - néztem fel Lena-ra, aki leguggolt mellénk.

– Maszat – felete, és megsimogatta a fejét.

– Cuki.

– Az – állt fel. – Na, megyünk?

– Persze – léptem mellé, és elindultunk sétálni.

Először a parkba mentünk, ahol vagy háromszor körbesétáltuk az egész helyet, majd jött egy üzenetem.

– Csak nem „A” az – nevetett fel mellettem Lena, mire nevetve közöltem, hogy nem talált, Luke az.

Öt perc, és megérkezünk. Átjössz? Még úgyis csak egyszer voltál nálunk.

Ja, igen, két hete nagyjából, de akkor is csak azért, mert ugyebár idétlen voltam, és konkrétan Luke-ra borítottam az italát.

Jöhet Lena is? Csak mert épp kutyát sétáltatunk:) Nyugi, nem olyan fanatikus:P

Akkor oké:D

– Megyünk Luke-ék fele? Mindjárt hazaérnek – meséltem, mire Lena megvonta a vállát, és elindultunk a szóban forgó helyszínhez.

Nem kellett sokat várnunk, körülbelül két percen belül meg is érkeztek.

Kiszálltak a kocsiból, mi pedig mosolyogva köszöntünk nekik. Luke mellém lépve átölelt, és nyomott egy puszit a fejemre. Még mindig elképesztő, hogy mennyivel magasabb nálam.

– Öhm... srácok, ő itt Lena – mutattam be, mire mosolyogva integetett.

– Mint Smith? - kérdezte Mike, mire bólintott. - Jesszus, emlékszem rád – mondta, mire elnevette magát Lena.

– Hidd el, én is rátok. Azért nem hittem volna, hogy idáig juttok el – mondta visszagondolva azokra a pillanatokra, amikor még kicsit sem voltak híresek.

– Mi se – vágta rá Calum.

– Neked nem világosabb volt a hajad? - gondolkozott el Luke, Lena-ra nézve, mire bólintott.

– De, csak „besötétült” - vonta meg a vállát. - Másoknak bezzeg fakul.

– Lena, alkalmazkodni kell – nevettem fel.

– Én is szeretlek, Aida.

– Mint mindenki – húztam ki magam tetetett büszkeséggel, mire elnevették magukat.

– Nem jöttök be?

– Passzolok haver – tette fel a kezét Calum, majd a többiek is. - Ki kéne otthon pakolni, meg ilyenek.

– Jogos – vont vállat Luke, majd lenézett rám, én pedig elmosolyodtam.

Otthon az ágyon fekve lustálkodtam, és jött egy SMS-em Lena-tól.

GYERE AZONNAL FEL A FACEBOOK-RA!

Mi a fene van, hogy ilyen sürgős?

Benyomtam a gépem, és megvártam míg betölt mindent, és volt hat üzenetem Lena-tól.

Rákattintottam egy linkre amit küldött, ami egy cikk volt:

LUKE HEMMINGS TITOKZATOS BARÁTNŐJE

Na jó, én mióta vagyok titokzatos?

Elolvastam az egészet, és meg is volt benne említve az interjú, ami hallatán úgy látszik életre keltek a paparazzók, és lefotóztak minket, amint Luke-ék előtt egy apró meeting-et tartunk. És csak a hatás kedvéért pont azokat tették be, amin épp átölel Luke, és belepuszil a hajamba. Na köszönöm!

– Hát ez nagyon jó – dünnyögtem. Legalább nem látszik annyira az arcom – bár akik láttak már, felismernének rajta.

Egy nappal később

Ma estére filmnézést beszéltünk meg Luke-al, úgyhogy nyolc fele átjött, és megnéztünk egy vígjátékot. Fél tizenegy fele vége is lett, amikor is kaptam egy üzit Regan-tól, hogy tanulmányi kiránduláson vannak (év eleji hagyomány), jelentkezzek már be.

Bekapcsoltam a Skype-ot, ami lassan be is töltőtött.

Regan vigyorogva üdvözölt, ahogy Emma és Lara is, míg a háttérben Chelsea és csatlósai a körmeiket reszelték.

– Beújítottál egy Luke-os plakátot? - nevetett Regan a falamat látva, mire hasonlóan reagáltam.

– Muszáj volt. Hemmings nélkül nincs élet – vihogtam, mire Chelsea felkapta a fejét, és odalépett hozzájuk.

– Ti melyik Hemmingsről beszéltek?

– A híresről – vágtam rá, mire Emmáék elnevették magukat.

– Gratu Aida, sikerült egy majdnem vicceset mondanod. Ismétlem: majdnem.

Luke épp akkor ért vissza, szóval a kezemmel próbáltam jelezni, hogy ne jöjjön a kamera látóterébe.

– Miről van szó? - tátogta, mire a hátam mögé mutattam, a róla készült poszterre, ő pedig nevetve bólintott.

– Na, de nézzem már! - lökte arrébb Emma-t, és a hátam mögé nézett. - Nem rossz, honnan van?

– Vannak kapcsolataim. Na jó, igazából csak egy – nevettem fel, és összenéztem Luke-al.

– Minek nézel egyfolytában oda? Van ott is poszter, vagy mi?

– Nem tudom, ha ilyesmihez kéne hasonlítanom, akkor kartonfigurát mondanék.

– Nagyon vicces – forgatta a szemét ironizálva.

– Jól van Csupasmink elmehetsz, mi akartunk beszélgetni Aida-val! - lökte arrébb Regi Chelsea-t, aki felháborodottan megigazította a haját.

– Rendben, beszélgessetek csak! Mai napig nem értem, hogy vagytok egy ilyen lúzerrel jóban! Lehetnétek menők, de nem, ti ezzel a jött-menttel foglalkoztok! - közölte, mire Regan eltátotta a száját, és nekiesett Chelsea-nak, amit egyből mindenki lereagált egy „jaj, Chelsea, vigyázz a körmeidre!” mondattal. A barátaim persze ironizálva, a többi plasztik túlaggódva a helyzetet.

– Rendben, Laughen! - nézett a kamerába dühösen. - Ezt még meg fogod bánni! Hihetetlen, hogy a lúzer barátnőd miatt letört a körmöm! Ha visszajössz, ígérem, hogy az utolsó éved megkeserítem, te! Te utolsó...

– És akkor most ezt ismételd meg úgy, hogy látom is, ki alázza a barátnőm! - állt mögém Luke, Chelsea pedig úgy lesápadt, hogy az átütött a sminkjén is.

Regan vigyorogva összefonta a kezét mellkasa előtt, és volt egy olyan érzésem, hogy ő sejtette, hogy ez fog történni. Emma, és Lara tátott szájjal nézték Luke-ot, ahogy Chelsea is, aki meg sem bírt szólalni.

– Öhmmm – bökte ki először – én... izé...

Még ilyet! A nagy Chelsea Morgan dadogva beszélt!

– Igen? - vonta föl a szemöldökét Luke.

– Nem, te tuti nem ő vagy – nevette el magát kínosan Chelsea, és körbenézett a szobában.

– De, én az vagyok, akire gondolsz – mondta Luke. - Tudod, a poszteren.

– Nem – mondta ijedten Chelsea, és felemelte a mobilját. - Kizárt, hogy te ő legyél!

– Te vele jártál suliba? - nézett rám Luke, mire egy „ez van” -féle vállrángatással válaszoltam. - Sajnállak. Ami pedig azt illeti, előttem is elmondhatod azokat, amiket Aida-nak szántál. Igaz, hogy hallottam őket, de ezt mondjuk úgy ismételd el, hogy tudsz róla, hogy itt vagyok.

– É-én... Sziasztok! - pattant fel, és elviharzott a kíséretével együtt.

– Ez meg mi volt? - nézett rájuk, majd ránk Lara, nekem pedig eszembe jutott az a pillanat, amikor ezt Calum mondta. Azon a napon, amikor Luke elhívott randizni.

– Számomra? - kérdeztem. - Döbbenet. Mert intettem, hogy ne gyere ide – néztem Luke-ra. - De azért köszi – mosolyodtam el, szóval az a fél másodperces haragom nem is tűnt igazinak.

– Komolyan, minden reakciót elképzeltem arra, hogy hogyan reagálsz Chelsea monológjára...

– Mint például? - vonta fel a szemöldökét.

– Nem is tudom... - fogtam meg a jobb kezemmel a bal vállam, és kicsit lesütöttem a szemem. - Mondjuk rájössz, hogy nem illek hozzád, és inkább előbb szakítasz, mint utóbb.

– Tehát azért szakítanék veled, mert egy élettelen senki azt a hobbit fogta ki, hogy szekáljon?

– Nem, hanem amiatt, mert rádöbbensz, hogy nem illünk össze – vágtam közbe, de feleslegesen, hiszen szerintem már elmondta, amit akart.

– Miért, szerinted nem...?

– Mi? Nem! - vágtam rá. - Csak az, hogy te híres vagy, meg minden – kezdtem magyarázkodni.

– És mi zavar inkább? Az, hogy híres vagyok, vagy mások véleménye?

Na igen, ott a pont.

Még szép, hogy mások véleménye!

– Inkább az utóbbi... - ismertem be egy szomorú mosollyal.

– Ne is törődj velük, oké? Bármiről is legyen szó, mindig tedd azt, amit jónak gondolsz, és tegyél mások véleményére, oké?

– Oké – bólintottam, majd szorosan magamhoz öleltem.

– És ha baj van, mond el nekem – tette hozzá suttogva, mire alig észrevehetően bólintottam. - Különben is... nemsoká vége az ősznek, addig csak alább marad ez az őrület.

– Remélem.

Várjunk...

Ha nemsoká vége az első félévnek... akkor én...

Hazamegyek.