Aida Laughen.
A lány, akinek a legrövidebben a „szerencsétlen szerencsés”-nek lehetne titulálni.
A lány, akinek nem volt sokmindene, mégis meg volt neki az, ami kellett.
A lány, akinek az életében kísértetiesen sokszor szerepel a tizenhatos szám. Természetesen Adia erre nem fordított nagy figyelmet sosem, kivéve az utóbbi hetekben...
„– Ez a szám mindig
ott volt az életemben. Tizenhatodikán születtem, tizenhatan
voltunk az osztályomban, tizenhatodik sorszámú voltam az egyik
írós pályázaton, amit meg is nyertem... ilyenek – feleltem, és
nekem eszembe jutottak ezek a dolgok. Sokáig nem is gondoltam
volna, hogy ilyen létezik, hogy valakinek van az életében egy
dolog, ami mindig jelen van neki. Nekem ilyen a tizenhatos szám. És
erre nem is olyan régen jöttem rá.”
A történetben végigkövethetjük a nyarát, ami alatt teljesen megváltozik az élete, méghozzá annyira, hogy ezt végre képes belátni az anyja, aki sosem hitt lányában, de az ausztráliai nyaralása után le sem tagadhatná a változást. Pedig a lánya valójában nem változott... csak az álláspontja a világ szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése